A klubestről kéne írnom, de azt a Joly már profin megtette, viszont túl sok a halál mostanában, ezen elgondolkodtam, lehet, hogy túl öregek lettünk, ez sem igaz mert ahogy a "fiúk és a lányok" ropták a rock and roll-t, a MIEZ zenéjére, az visszarepít a fiatalságomba. A lényeg, hogy jobban oda kell figyelni magunkra, ebben a vészterhes időben., és nem szemet hunyni a veszély felett. Ennyit erről, de nem vagyok egy Szlávik vagy Rusvai, térjünk vissza a klubestre, és ott is Oszi búcsúztatására. "Az egy nap az élet" számomra Tini legszebb, legtökéletesebb szövege, egy életet egy napban leírni az valami zseniális. Az Oszi előadásában szívfacsaró volt.
Ezért most ellenpontként, egy régi storyt mesélnék el. Még a hetvenes évek elején a T&T idején, egy szép nyári nap, nyolcan tízen barátok elindultunk Pomázra, Oszi hívott meg bennünket, palacsintázásra. Eredeti foglalkozása szakács volt, kedvenc szavajárása a "hasznos pörzsanyag" volt ezen mindig jókat derült velünk együtt. Egy óra alatt százötven palacsintát sütött le, csak bámultuk, hogy, hogy dolgozik a három serpenyővel, ilyen tempóérzéke csak egy dobosnak lehet, ami minket illet el is fogyott mind, hiába a fiatalság nagyon tudott enni. Remélem "odaát" talán még kapunk palacsintát. Oszi soha nem felejtünk el, és amíg emlékezünk Rád addig tovább élsz. Remélem március 12-én vidámabb hangulatban, várjuk a tavaszt a klubban. Én is megköszönöm Jutka és Tibi munkáját, szerintem több ilyen régi klub nincs is, ez javarészt rajtuk is múlik, na meg Nagyjainkon is, akik szívesen jönnek és megadják a rangját az estéknek..
|
