A Fonográf zenei sajátosságaihoz írnék néhány gondolatot.
Az első és legfontosabb, hogy a Country-hoz csak halvány köze van a banda muzsikájának. Ezt a vonalat egyértelműen Móricz Mihály szerzeményei képviselik (pl. Első sorban ült). Ezektől a nótáktól eltekintve a a muzsika mind tempóira, mind harmóniavilágára nézve vérbeli rockmuzsika, néhol erős bluehatásokkal (pl. Szombat esti lány).
Amiben a Fonográf zenei kiteljesedése tetten érhető, az egészen egyértelműen tolcsvay László megérkezése. Ő egy kulcsfigura. Személyében nemcsak kiváló és ihletett könnyűzenei szerzőt (pl. Bengázer, Első villamos) nyert Szörényi, hanem olyan embert, akivel megvalósíthatta új zenei elképzeléseit - elsősorban a kórusokra gondolok, melyek talán a legmarkánsabb feljődést mutatják az Illés után.
Zenei téren nézetem szerint a legmesszebb az Edison album merészkedett. Hangsúlyozom: ez független attól, hogy kinek melyik album tetszik legjobban - nekem sem feltétlenül ez a kedvencem -, ez stilisztikai-zenetartalmi kérdés. A rock felől közelítve, forradalmibb és merészebb stilisztikai lépést nehéz elképzelni az Edisonnál, ez tehát egy progresszív szemléletű hallgatónak, mint amilyen jómagam vagyok, elévülhetetlen érdem. Ugyanakkor ez természetesen nem kisebbíti a többi album saját stílusában nyújtott élményeit.
Összességében tehát az mondható el, hogy műfajilag egységes, érett, magas színvonalú kompozíciós ambíciók által táplált zene a Fonográfé, ilyen megközelítésben mindenképpen felülmúlja azt, amit az illés produkált (ami viszont más szempontokból volt emlékezetesebb, pl. a közép-európai népzene felkarolása és népszerűsítése terén).
|
