|
Színváltás:
|
| << 1 >> |
| Fórum - Illés Klub - Vendégkönyv | |
| Borella | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.11.19 06:55:32 (P) 19843. |
Bocsánat, hogy egy nap késéssel jövök, de mivel a fb-os Koncz-csoport vált első számú beszámolási kötelezettséggel járó lakhelyemmé , így szégyenszemre ide csak ezután jövök és időm meg alig volt. A 17-i érdi Koncz Zsuzsa koncertre sikerült eljutnom, amiért rettentő hálás vagyok a sorsnak, fergeteges hangulatú, tempójú koncert volt, teltházzal és hatalmas sikerrel. Zsuzsa hozta a szokásos, örök kislányos, színpadon futkosó, lelket pezsdítő, lelkesítő formáját, amit megszoktunk tőle, de amivel újra és újra sikerül mégis meglepnie és felvillanyoznia közönségét. Mindvégig lekötötte hallgatói figyelmét dalaival, kedves összekötő szövegeivel, magával ragadó személyiségével, sőt kellőképpen aktívvá is tette a lelkes jelenlévőket, alaposan megénekeltetve őket az elhangzó, erre alkalmas klasszikusaival, mint a Ne vágj ki minden fát Levente-nóta, vagy A város felett refrénje, nem beszélve a Jöjj kedvesemről... A hangulat fergeteges volt, a hangzás isteni! (Aki mindkettőn ott volt, mesélte, hogy a váci hűvösebbre sikeredett.) A koncertet egy vérpezsdítő Ég és föld közöttel nyitotta, majd megidézte a hőskor számait, mint anno az Arénában, aztán belevetette magát az új, 37. lemezének dalaiba, látszólag teljes élvezettel és lélekkel, érződik, hogy most ezekben él, annyira jól adta elő. Az újak közül elsőként egy "Konczos" hagyományokat folytató Tolcsvay-Bródy dalt énekelt el rendkívüli intenzitással. Minden új dala hatalmas sikert aratott, a sajtótájékoztatón Halász Judit bátornak nevezte emiatt és sokallta az új dalokat egy koncert-turnén, a koncerten meg szinte csalódtunk, hogy "csak ennyi" új dalt adott elő - összesen ötöt -, annyira jó volt hallani ezeket, belemélyedni a szívet melengető, elgondolkodtató, lírai hangulatukba, vagy épp temperamentumukba. A második félidőt is új dallal kezdte, ezzel lezárva az új blokkot, innentől egyre fűtöttebb hangulatban ontotta a régebbi sikerszámait, no és a kedvenceit, mint a Kányádi-vers, a Nekem az ég és persze sok egyéb nagy számát több korszakából. A közönség énekeltetését is erre a félidőre hagyta, ezzel fokozva az amúgy is nagyszerű hangulatot. Nem hiányzott természetesen az egész összeállításból a sok elmélyült gondolat, az életünk nagy kérdéseiről és apró örömeiről szóló "konczzsuzsás" sorok, a vidám és pergő ritmusok váltakozása a lírai, melankolikus dallamokkal, feszült figyelmet parancsoló percekkel. A ráadásszámok közti sokadik meghajlásainak egyike alatt valaki be is kiabált messziről: "szeretünk Zsuzsa!". |
|
| << 1 >> |