|
Színváltás:
|
| << 1 >> |
| Rockybaby | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.22 09:57:24 (Csü) 12409. |
Nos, ezért szeretem én annyira a 60-as, 70-es évek világát!! Az a legrosszabb, hogy a szó szerint tapasztaltabbak mindig azt mondják, hogy könyvekből ezt úgysem lehet átérezni/megérteni, elképzelni még csak-csak... Azért jó lett volna legalább egy hétig benne élni egy ilyen világban (nah jó, egy hónap is jöhet ) és ugyan nincsenek kifejlett információim affelől, hogy Kuala Lumpúrban milyen élet volt ezentájt, de azért elég sok országba/városba benéznék 60-70 körül
|
|
| Előzmény: 12395, hulio | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.21 11:00:01 (Sze) 12396. |
| Amit leírsz, azt én nagyjából úgy tudnám leírni, hogy az információ-technika elérte azt a fejlettségi fokot, ahonnan önállósodva több kárt okoz, mint hasznot. Nem élhető világ ez innentől kezdve, mert lassan irreális erőfeszítések és kompromisszumok útján tudunk csak ideig-óráig megőrizni emberi léptékű mikrokörnyezeteket magunk körül. Ma már nem kerül sokba ugyanazt az egyenszart teríteni a világ bármely pontján, szinte egyidőben. Ez igaz a zenére, de akár a gépjárművekre is, ha jobban megnézzük. Ugyanez van az élelmiszerekkel is. Mindennel ez van. Minden olcsóbb (na, nem nekünk), de vacakabb is. |
|
| Előzmény: 12395, hulio | |
| hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.21 10:14:03 (Sze) 12395. |
| Azt hiszem (hogy miért kell mindig így kezdenem? Talán tényleg azért...), hogy mi mindent magunkba akarunk szívni a világból. Amióta az eszemet tudom, erre mindig is megvolt a késztetésünk. Emiatt kevesebbet foglalkozunk magunkkal, vagy ha igen, akkor azt meglehetősen leegyszerűsítve, hol ilyen, hol olyan agytakaró homályában tesszük. A 60-as, 70-es évek világszintű szellemi megújulásában mi is egyenrangú partnerek voltunk (a lehetőségeinken belül, sőt inkább a lehetőségeinket valóban kihasználva), és ahogy mondod, a 80-as években volt az a törés, megtorpanás, ami szerintem a felgyorsult információáramlásból feltorlódott áradattá válás kezelésére, átlátására való felkészületlenség, alkalmatlanság következménye. Hogy ezt csak magunkról mondhatom-e vagy a világ más régióiról is, nem tudom, de én ilyesmit éreztem, vagy legalábbis visszatekintve ilyen képet látok. Mindemellett ma is születhetnek legendák, de nem biztos, hogy fel is ismerjük a létüket. Annak idején senki nem gondolta volna, hogy a kedvenceink valaha is legendává válnak. Hányszor elmondták maguk is, hogy úgy indultak neki, hogy pár évet lenyomnak, aztán valami munka után kell nézniük. Szóval, én azt hiszem, hogy születnek, csak a megosztott, agyonmanipulált figyelem jelenleg nem képes a jelentőségüket felmérni.  Most nagyon okos voltam, de remélem, már el is múlt... 
|
|
| Előzmény: 12392, benzol | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.20 22:31:45 (K) 12392. |
| Nem tudom, kikre gondolsz. A külföldi rocklegendák kb. olyan idősek, mint a mieink. És akkor el is jutottunk egy olyan kérdéshez, hogy mitől legenda a legenda. Ha nem a rockzenét nézzük, azért olyan nagyon mégsem állunk rosszul. De jól sem és azok a művészek, társulatok, akiket annak tarthatunk, leginkább nem itthon próféták igazán. Egyébként, én valahol a 80-as éveknél érzem a törést, ott szakadt meg valami. Azóta nem születnek nemhogy legendák, de igazán izgalmas dolgok sem. Illetve, ami netán születik, az nem jut el széles rétegekhez. |
|
| Előzmény: 12391, Rocktóber | |
| << 1 >> |