| Igen, és tudjátok ez nagyon jó érzés. Hogy az ember lányának van három gyereke, mindegyik szuverén ember, a maga kis egyéniségével. Hiába egy az anyjuk és egy az apjuk mindegyik más, és mást szeret, ill. nem szeret. És a zenében egy az ízlésünk (kivéve apát)! Elviszem őket Kőműves Kelemen előadásra, és látom, hogy megérinti őket a zene. Persze a történetét még nem értik (ez tavaly nyáron volt). Idén az István, a királyt néztük meg Cseszneken, és a fiúk már előadás után egyfolytában kérdeznek. Azóta "elcsenték" a kazettámat, és hallgatják, éneklik és továbbra is csak kérdeznek, kérdeznek... Már elgondolkoznak rajta. Én pedig elérzékenyülve figyelem őket. Hogy ami nekem érték, azt megérzik, és nekik is az. Hogy nem tudok elmenni az Illés klubba nélkülük ( máshova tudok), mert ők is akarnak jönni. Mert szeretik ezt a zenét. És ami érdekes, hogy otthon éneklik, de ott a klubban, ahol élő zenét játszanak a fiúk, csak figyelnek. Nem énekelnek. De csillog a szemük. Meg az enyém is!
|
