Remélem, mindenki megvette már a steelgitárját, hogy jövőre odategye magát a második steelgitár fesztiválon. Viccet félretéve, jó volt látni a sok amatőr (nagyon rossz szó ez most ide) és profi gitárost, milyen átszellemült arccal, és odaadással játszottak a hangszereiken. Nem volt két egyforma gitár a színpadon, de mindegyik varázslatosan szólt az értő kezek alatt. Az a zenei alázat ahogy játszottak, az altató orvos, a kalapos dobrógitáros, kis tizenhárom éves segédjével, akiből szintén nagy gitáros lehet majd (megkönnyeztem Levi dalát, az Emlék M-nek dobró változatát), az ősz hajú hawaii gitáros múltat idéző lágy dallamaival. A profik szintén nagyon jók voltak az Arrabonától kezdve Tinin, és a Country trión keresztül a zseniális Bartha Tibi-ig. És akkor még nem beszéltem Osziról, Leviről, Szabolcsról, akik nem csak ott voltak, hanem aktív közönségként részt vettek ebben a gyönyörű játékban. Igaz Oszi egy szám erejéig, még a dobok mögé is beült. Bütyök (Buchwarth Laci) nagyon szórakoztatóan vezette le a fesztivált. Az est befejezése ként, még Melinda is tett azért, hogy mindenki jókedvűen menjen haza, igaz már másnap. Ami csodálatos, hogy mindenki egy fillér gázsi nélkül tette dolgát, és számomra itt kezdődnek az igazi zenészek, nem beszélve a technikai személyzetről, és a szervezőkről akik nagyon sokat tettek azért, hogy ez a fesztivál létrejöhessen. Igaz Gittinger Tibi, tudom, hogy utálja, ha dicsérik, de ezt nem hagyhattam ki. Egy kicsit hazabeszélve, dicséretet érdemel barátom Büjtős Gyuri és az ő barátja akik végig fotózták az estét, remélem hamarosan a felvételek is elkészülnek és viszont láthatjuk itt. Szóval nagyon jó kis fesztivál volt, a kis döccenőivel, szerethető bakijaival, ahogy a filmben mondták, valahogy így, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk, igazi magyar narancs.
|
